Smiley

minden, ami érdekes;)

 

 

 Versek, mesék szavalóversenyre

Sokak, főleg szülők, tanítók gondja, hogy milyen mesét váasszanak gyermeküknek szavalóversenyre. Én is tapasztaltam már ezt, /nem egyszer/ s ez által tudom, hogy mennyi gonddal jár. Ehez szeretnék egy kis segítséget nyújtani. - FIGYELEM!! Ne csak a te korosztályodra vonatkozó részt olvasd el, lehet, hogy egy másik korcsoportba tettem azt, amire lehhet, hogy épp neked szükséged van!!!

1., 2. osztály

Donászy Magda : A tarka barka kiskakaska /vers/

A beteg mackó dala /Lovas Ágnes/

http://szimibaba.kepeslap.com/images/15723/maci15.jpg

Megfáztam és hapcizgatok. 
Voltunk tegnap orvosnál.
Megtudnád, hogy mi a bajom, 
hogyha tovább olvasnál.
Sajnos, nagyon fáj a torkom, 
ezért nem is csevegek.
Szekrénykémen sorakoznak 
orvosságos üvegek.

Volt egy kedves látogatóm, 
a szomszéd lány: Iluska.
Kosarában meggybefőtt volt,
húsleves meg galuska.
Mézes-mázas bödönkémet
ágyikómba kéretem,
ettől leszek egészséges,
s ettől nő a méretem. 

Amikor a lázam magas, 
gazdám, Pisti, borogat.
Most is éppen lázas vagyok, 
úgy írom e sorokat.
Gondos gazdim éjjel-nappal 
hűségesen istápol.
Reggel, este mindig kapok
kanalasat Pistától.

Nózikámat orrkenőccsel 
alaposan bekente;
nagyon ragad, de hát úgyis
kétszer fürdet hetente.
Még pár nap és meggyógyulok.
Olyan leszek, mint a makk, 
s vár engem a játszás ismét,
vár a labda, hinta, sakk.
 
Lovas Ágnes. Az álomszuszék mackó /vers/
 
Lovas Ágnes: A szobamaci dala /vers/
 
 Ki ne hallott volna a híres Öreg néne őzikéjéről? akár még ez is jól jöhet gyermekünknek szavalóversenyre.

Fazekas Anna : öreg néne őzikéje

Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja.

Cili cica, Bodri kutya
mellé búvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.

Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őzbálba,
vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzá való kedve.

Barna szeme bús-szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhő alatt.

Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
"Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza, gida pajtás!"

Könnybe lábad az őz szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja úgy ne várná,
csak a nénét ne sajnálná!

Éjjel-nappal visszavágyik,
hol selyem fű, puha pázsit,
tarka mező száz virága
őztestvérkét hazavárja.

Ahol mókus ugrabugrál,
kopácsol a tarka harkály,
vígan szól a kakukk hangja,
bábot cipel szorgos hangya.

Várja patak, várja szellő,
kék ég alján futó felhő,
harmatgyöngyös harangvirág,
vadárvácskák, kékek, lilák.

Öreg néne megsiratja,
vissza - dehogy - mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
őz erdőben, ember házban.

Kapuig is elkíséri,
visszatipeg öreg néni,
és integet, amíg látja:
"Élj boldogul, őzgidácska!"

Lassan lépdel, csendben ballag,
kattan ajtó, zörren ablak,
onnan lesi öreg néne,
kisgidája visszanéz-e.

Haszontalan állatkája,
egyre jobban szaporázza,
s olyan gyorsan, mint a villám,
fenn terem a mohos sziklán.

De a tetőn, hegygerincen
megfordul, hogy búcsút intsen:
"Ég áldjon, rét, kicsi csalit" -
s mint a szél, eliramodik.

Nyár elröppen, levél sárgul,
lepereg a vén bükkfárul,
hó borul már házra, rétre,
egyedül él öreg néne.

Újra kihajt fű, fa, virág,
nem felejti a kisgidát,
fordul a föld egyszer-kétszer,
zörgetnek a kerítésen.

Kitekint az ablakrésen:
ki kopogtat vajon éjjel?
Hold ragyogja be a falut,
kitárja a kicsi kaput.

Ölelésre lendül karja:
kis gidácska meg az anyja
álldogál ott; beereszti,
szíve dobban, megismeri:

őzmama lett a kisgida,
az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
elhozta hát a kórházba,

hogy szemével kérve kérje:
gyógyítsa meg öreg néne,
puha gyolcsba bugyolálja,
ne szepegjen fiacskája.

S köd előtte, köd utána,
belevész az éjszakába.
Gida lábát két kezébe
veszi lágyan öreg néne.

Meg is gyógyul egykettőre,
felbiceg a dombtetőre,
s mire tölgyről lehull a makk,
a kicsi bak hazaballag.

Mátraalji falu széle,
kapuban ül öreg néne,
nincs egyedül, mért is volna?
Ha fú, ha fagy, sok a dolga.

Körülötte gidák, őzek,
látogatni el-eljőnek,
télen-nyáron, évről évre,
fejük hajtják az ölébe.

Falu népe is szereti,
kedves szóval becézgeti
öreg nénét, és azóta
így nevezik: Őzanyóka.

Piros pipacs, szegfű, zsálya
virít háza ablakába,
nagy köcsögben, kis csuporban
szivárványszín száz csokor van.

Egyiket Gál Péter hozta,
másikat meg Kovács Julcsa,
harmadikat Horváth Erzsi,
úttörő lesz valamennyi.

Vadvirágnak dal a párja,
énekszótól zeng a háza,
oly vidám a gyereknóta,
nevet, sír is Őzanyóka.

Mátraalján, falu szélén
lakik az öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék
mese őrzi aranyszívét.

Gidára vár sós kenyérke,
kalácscipó aprónépre;
egyszer te is légy vendége,
itt a vége, fuss el véle!
 
Hárs László: A világszép csacsifül

 

Itt látható Füles, a csacsi, amint éppen világgá bujdosik. Ejnye csak! Még hogy világgá? Világgá bizony! Talán örömében? Inkább bánatában. A tekintete csupa szomorúság, a két lekonyuló füle csupa nyomorúság,a képe csupa kétségbeesés.

 

Szegény Füles, ugyan miért búbánatos? Hát csak azért, mert mindegyre gúnyolták, csúfolták. Úgy megkeserítették az életét, hogy még a legkedvesebb csemegéje, a bogáncs is kifordult a szájából. Baj, baj, nagy baj. De hát kik tették, hol tették, miért tették? Hát az udvarbéliek tették, mégpedig az udvaron, no meg az istállóban, és azért tették, mert túl nagynak találták Füles fülét, és csúfnak találták Füles hangját.

- Röf-röf, rőfnyi füled van! – röfögték a disznók.

- - Iá!...- felelte Füles, ugyanis azt akarta mondani, hogy nem ő tehet róla. De beléfojtották a szót.

- - Mek-mek, megsüketülünk! – mekegték a kecskék, és a szakállukat rázogatták.

Füles elkocogott, de a vesztére tette. A kapirgáló tyúkok közé botlott. Azok hegyes csőrükkel a csülkéhez vágtak, és így kiáltoztak.

- Kot-kot, kotródj innen, te nagy fülű, borzaszó hangú szörnyeteg!

Akármerre térült, akármerre fordult, mindenütt csacsifülű szamárnak, szamárhangú csacsinak csúfolták.

Addig-addig, amíg Füles mélységes búbánatában elhatározta, hogy világgá bujdosik. S nem pihen, amíg meg nem szabadul szörnyeteg fülétől, rémséges hangjától. És csakugyan el is indult világgá.

Amint megy, mendegél, hetedhét ország ellen, hát egy kerek erdőbe jut. A tekintete csupa szomorúság, a két lekonyuló füle csupa nyomorúság.

Egyszer csak hallja,gyönyörűségesen énekel valaki a feje felett.

Feltekint, egy kismadarat pillant meg a faágon.

- Kérlek, kismadár,- esedezett Füles, - taníts meg engem énekelni!

- Jaj, te nagy fülű! - nevetett a kismadár. – Ki hallott olyat, hogy a szamár énekeljen?!

Elröpült a kismadár. Füles tovább baktatott, ment, mendegélt világgá, amint megfogadta. Csobogó patak keresztezte az útját. Igen megszomjazott a világgá menetelben. Lehajolt, hogy igyék egyet. A vízben egy ollós jószágot pillantott meg.

- Kérlek szépen – esedezett hozzá-, légy oly jó, kurtítsd meg a fülemet az ollóddal!

- Szamárbeszéd – felelte a rák, ki látott már kurta fülű csacsit?

Elúszott a rák. Füles meg baktatott tovább, ment, mendegélt világgá.

- Iá, hi-á, hi-ába – sóhajtotta bánatosan, - sohasem szabadulok már meg szörnyűséges hangomtól, rémséges nagy fülemtől.

Viruló rét zöldellt a fákon túl. Igen megéhezett a világgá menetelben, gyorsan harapott vagy kettőt a jóízű fűből.

 Amint ott eddegélt, azt mondta valaki:

- Milyen gyönyörű nagy fülek!

Felpillantott, s hát egy nagy fülű, szürke csacsi nézett rá. Szakasztott olyan, mint ő.

- Iá! – kiáltott boldogan Füles.

- Iá! – felelte örömmel a másik füles.

- Ilyen gyönyörű szamárordítást még sohasem hallottam életemben.

 

Ott helyben megkérte Füles kezét, azaz patáját, nemsokára megülték a lakodalmukat is.

És az összes vendég úgy találta, hogy még sohasem láttak szebb füleket, és még sohasem hallottak

gyönyörűségesebb hangot.

És Füles? Boldogan iázott, és büszkén billegette világszép csacsifülét.

 
3., 4. osztály
 
Mészöly Miklós: Kolbászka és egérke /mese/
 
Keszeli ferenc: Kajla fülöp kalandjai                           (ez egy meséskönyv fejezetekkel, amiben Kajla Fülöp, a szerencsétlenül járt nyúl életét mutatja be az író. A különböző ebizódok külön-külön is érdekesek, és kiválóan alkalmasak szavalni.) Például a "Móresóra" vagy a "Kajlamajka" c. fejezet, de akármelyik másik is remek választás lehet, ha lerövidítjük egy kicsit.
 
     Ha már ilyen könyvekről van szó, szívesen ajánlom figyelmetekbe Janikovszky Éva : Égig érő fű c. meséskönyvét. 
    Emellett Tót Elemér: Hol laknak a sünik című mesekönyve is kiválló választás lehet. Személy szerint én is szavaltam belőle. A "mese a szúnyogról" címűt. 
     Sőt, Kovács Magda: Nagyapóka hintója sem lehet rossz választás. Ebben a könyvben is találhatunk ennek a korosztálynak való mesét.
      Fésűs Évát sem lehet kihagyni. Többek közt "Az ezüsthegedű" c. könyve pont idevaló /én 3. ban szavaltam ebből a könyvből a KIÉ A VIRÁG? c. mesét. ajánlom mindenkinek ;) /
S egy kis kedvcsináló az "ezüsthegedű" c. könyvhöz, hogy lássátok, hogy milyen meséket találtok benne, vagy keresgélhettek ez alapján:
Fésűs Éva: Az ezüst hegedű

Meseerdő, meseréten

- A fogfájós nyuszi
- A három kiskecske
- A büszke tölgyfa
- A korcsolyázó mackó
- Cinege Miki
- Bundavásár
- Játékország kis mackója
- A pajkos napsugár
- Ki a leghasznosabb?
- A kacorlaki macskák
- A szélfiúcska
- A mező és a szélfiúcska
- Szélfiúcska a Balatonon
- Az ezüst hegedű
- A sete-suta őzike
- Az erdei kalapos
- A szívtelen csiga
- A pitypang bóbitája
- Gyümölcs-mese
- Az irigy medve
- Májusi mese
- A békakirály papucsa
- A bátor nyulacska
- A kismókus fél diója
- Az öreg mókus néni
- Mókus Péter kiskertje
- Mókusvásár
- Virágbál
- A hinta
- Kié a virág?
- Kajlatapsi
- Veszekedős mese
- Mire való a dinnye?
- A lámpás titka
- Tündérmese
- Még egy mese Icinke-Picinkéről
- Száz kis aranyernyő
- A furfangos sündisznócska
- Mese az ibolyáról meg még valamiről
- Mackó-tréfa
- Jó éjt, bocsok!
- Róka koma öröksége
- Neszepisze szánkózni megy
- A télkergető hóvirág
- Kutya-macska barátság

Mesék Pöttömkéről

- Pöttömke 
- Pöttömke csereberél
- Pöttömke meg a csokoládé
- Pöttömke hóember lesz
- Pöttömke intézkedik
- Pöttömke eltűnik
- Pöttömke utazik
- Pöttömke piros vitorlása

Az üveghegyen is túl

- Szeplőcske
- Toppantó királykisasszony
- A három tojás
- Cérna Misi
- A kíváncsi királykisasszony
- A csárdást járó csizma
- Búvalbélelt király jókedve
- A hencidai aranyalma
- A búzaszem
- Az ispirityi pulykavásár
- Tücsök a mesében

    
 
 
Petrolai Margit : Erdei kalács című könyve személy szerint az egyik kedvencem. Ebben a könyvben nagyon jó mesék vannak, és alkalmasak  1.től 4. ig való korosztálynak .
        Hanácsek Erzsébet. Békák szemén innen, virágokon túl című könyve is megfelelő lehet egy ilyen alkalomra. Ebben a kötetben - a többi eddigivel ellentétben - nem csak mesék, de versek is vannak. Nincs hosszú szövegük, ezért akár első osztályosoknak is megfelelő lehet. /Mellesleg, nekem is van belőle egy dedikált példányom/
         Nagy Natália könyvei is segítsőgünkre lehetnek; Ki ne hallott volta a Nap születésnapjáról, vagy épp a híres Lufimeséről. Egy kis részlet innen, vagy onnan megfelelő lehet. /küéönben Nagy Natália könyveit dedikálva be lehet szerezni vásárokon. Nekem is van tőle is egy dedikált példányom/
 
 
Most pedig, inkább jöjjön a szöveg. Fésűs Éva egy másik műve .

Fésűs Éva: Mese egy vadkörtefáról

 
Hogy a girbe-gurba derekú, magányos vadkörtefa hogy került a gyalogút szélére, azt már senki sem tudta. Bizonyára valami kósza szél hozhatta magával, sok-sok éve.
- Mit hoztál? Mit hoztál? – kérdezgették tőle a virágok, a szél pedig pajkosan válaszolt: 
- Gyimet-gyomot, vackormagot!
- Vidd innen! Vidd innen! – kapkodták bóbitás fejüket a virágok, a szél pedig tovább szaladt a fiatal gyümölcsösbe.
- Mit hoztál? Mit hoztál? – kérdezték a kényes csemetefák.
- Gyimet-gyomot, vackormagot!
- Vidd innen! Vidd innen! – csapkodtak a zsenge ágak , mire a szél megfordult, neki az erdőnek, de ott meg a tölgyek állták útját:
- Hé te! Mit hoztál?
- Gyimet-gyomot, vackormagot! – bohóckodott a szél, de a büszke fák haragosan rázták lombjukat:
- Vidd innen, amíg szépen mondjuk!
  Elejtette hát a szél a vadkörtemagot a gyalogút mellett, az erdő és a gyümölcsös között, és mint aki jól végezte dolgát, továbbfutott.
  Ki is nőtt azon a helyen a vadkörtefa, aki senkinek sem kellett, s még a gyalogút is berzenkedett, amiért egy kis kerülőt kellett tennie miatta.
  Idővel azért megszokták, hogy ott áll, de még a virágok is vackornak csúfolták. Ágain néha szarka cserregett, vadgalamb tollászkodott, csak fészket nem rakott rá senki, pedig nagyon szerette volna.
- Alacsony vagy! – fitymálta a rigó, és inkább egy jegenyére szállt, mert az azt ígérte, hogy az égig hintáztatja.
- Nincs rajtad alkalmas odú! – sajnálkoztak a cinegék. – Bezzeg az erdei tölgyeken kettő is akad!
  Aztán a csókák lármáztak elégedetlenkedve körülötte:
- Sehol szomszédság, akivel jót lehetne veszekedni! – És elrepültek az erdőbe.
  Körtéit szívesen leszórta, de még a süncsalád se telepedett le alája.
- Brr! – mondta az öreg sün, amint belekóstolt a fanyar gyümölcsbe, és inkább eldöcögött a gyümölcsösbe.
  Ott illedelmes sorokban álltak a nemes gyümölcsfák. Fiatalok voltak, jól ápoltak, és piros almáikkal, csengő barackjaikkal nemegyszer csúfondárosan kinevették a vadkörtefát. Az ő ágaikat minden évben megnyesték, és permet védte őket a kártevőktől. A vadkörtefát nem védte semmi.
  Egyszer harkály doktor végigkopogtatta, és rosszallóan csóválta meg a fejét:
- Meglehetősen kukacos vagy, öregem! Miért nem vigyázol magadra? És milyen girbe-gurbán állsz itt! Mintha egyszerre háromfelé akarnál elindulni. Végy példát a tölgyről, vagy a jegenyéről és húzd ki magad!
- Megpróbálom! – reccsent nagyot a vadkörtefa, de bizony csak egy száraz gallya tört le. Összekoccantak a bóbitás virágfejek, amint közéjük bukott a fűbe.
- Mi az? – suttogták ijedten.
- Valami lesz! – mormolta a közeli patak.
A hegyek mögött már reggel óta nyugtalankodott egy izgága vihar. Most elővágtatott, felhőinge duzzadozott, villámos ostort pattogtatott:
- Uccu világ, verekedni akarok!
- Igrum-burgum, hordd el magad! – mordult rá öblös sziklahangon a hegyoldal, de a vihar tovább vijjogott.
-  Meg akarom mutatni, milyen erős vagyok! Ki birkózik meg velem? Na, ki?
  Az erdő fái egymás nyakába borultak ijedtükben, és a gyümölcsösben földig hajolt minden ág.
- Gyáva népség! –kacagott a vihar. – Mindjárt csinálok nektek égiháborút, és minden fának letöröm a derekát!
 Már éppen nekilódult, amikor a felkavart porfelhőben hirtelen maga előtt találta a vadkörtefát. Az kitárta göcsörtös ágait:
- Hagyd békén ezt a tájat! A kertben most érik a gyümölcs, az erdő tele van madárfészkekkel, a fészkek aligpelyhes fiókákkal.
- Hát aztán? Téged ki kérdezett?
- Te!... Azt kérdezted: ki birkózik meg veled. Hát majd én!
- No, akkor ki is téplek egyetlen csavarintással, te vackor!
  Egy pillanatig dermesztő csend lett, aztán a vihar belekapott a vadkörtefába. Csavargatta, tépte, cibálta, de minél jobban rázta, az annál jobban kapaszkodott a földbe gyökérlábaival, és annál hevesebben csapkodott bele a vihar szélfelfújta, kevély arcába. Közben minden ága-boga recsegett, ropogott, alig maradt rajta körte, de nem hagyta magát. Mindig úgy hajladozott, hogy a vihar ne tudja igazán megragadni, s végül már ő pörgette ágai között a haszontalant. Bezzeg most jó volt, hogy olyan girbe-gurba, mert még a vihar is eltévedt rajta. Dühösen kapkodott, s amikor látta, hogy nem megy semmire, mérgében hozzávágta a fához villámostorát. Sisteregve találta el az egyik ágát, de a következő pillanatban dörögve ráförmedt az ég:
- Takarodj! Szégyelld magad, ez nem volt becsületes erőpróba!
  A patak is tajtékzott:
- Mit tettél ezzel a szegény fával?
  Az bizony tövig égett volna a villámostor tüzétől, ha el nem hasad a vihar felhőinge és meg nem ered az eső. Iszkolt a vihar, megtépázva, vissza se mert nézni. Ilyen csúfság még sohasem érte!
  A vadkörtefa elveszítette a legerősebb ágát. Most már nemcsak girbe-gurba volt, hanem csonka is. Csodák csodája, másnap mégis ráröppent a rigó és azt kérdezte:
- Megengeded-e, hogy rajtad fütyörésszem el a legújabb dalomat?
  Hogyne engedte volna!
  Aztán a cinegék jöttek és fürge csőrükkel végigtisztogatták.
  Amikor megköszönte azt válaszolták:
- Szívesen, szívesen, máskor is!
  Sünpapa odahívta egész népes családját, és a sok lehullott vadkörtét mind a tüskéikre szedték.
- Nincs ennél kitűnőbb gyümölcs! – mondták.
- Nincs ennél derekabb fa hetedhét vidéken! – bólogattak a gyümölcsöskertben a fák.
- És milyen szép! – néztek fel rá este a bóbitás virágok, s egymásnak suttogták halkan:
- Látjátok? …Az ágaira fészket raknak a csillagok!
 
 5., 6. osztály
 
Ajánlom ennek a korosztálynak jobban a részleteket/már itt elég nagy a gyerek ahoz, hogy a részleteket minél hitelesebben tudja előadni./
 
 
 
 
 


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 11
Tegnapi: 12
Heti: 32
Havi: 158
Össz.: 53 396

Látogatottság növelés
Oldal: mesék, versek szavalóversenyre
Smiley - © 2008 - 2024 - smileyfaceee.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »